Éppen elmélázva ücsörögtem egy üres kávéspoharat piszkálva és hallgattam az alvók nyugodt, egyenletes szuszogását. Orrom előtt színes képek, rég elfeledett ókori szimbólumok cikáztak őrjítő sebességgel... vagy éppen lassúsággal. Mikor hogy. Kezdeti és meglehetősen forrófejű lelkesedésem pedig, hogy megfejtsem az egyenletekbe foglalt ősi jelképek titkát, már rég elillant és szétdiffundált a hatalmas terem légterében.
Szóval békés magányomban üldögéltem saját ködös gondolataim homályába burkolózva, mikor váratlanul - talán éppen a szemem előtt tovatűnő ősi szimbólumok hatásának köszönhetően - érdekes kérdés fogalmazódott meg fejemben. Nevezetesen az, hogy melyik molekulának van a legjobb dolga. Itt most nem arról van szó, hogy melyik a legfontosabb ilyen-olyan az emberek által rájukerőltetett szempontokból, hanem hogy vajon melyikük érzi magát legjobban a bőrében? Vagyis ha választanod kéne, Te milyen molekula lennél?
Talán Víz? Sok jó érv szól mellette. Kezdjük ott, hogy az élet alapeleme, jó barát és remek oldószer. Ha ez még nem volna elég, három halmazállapotban is előfordul kicsiny planétánkon, változatos, és egyedülálló módon fagyás közben nő a térfogata... Egyszerűen megvan a stílusa, ez tagadhatatlan.
Vagy az Oxigén! A megnemértett zseni, igazi kettős személyiség. Egyrészt az agresszív és kegyetlen oxidálószer: a legerősebb vasat is tönkrevágja, csak idő kérdése... másfelől hol lennénk nélküle? Az ember víz nélkül akár élete végéig is kibírja, na de oxigén nélkül? Öhm... tulajdonképpen... hagyjuk.
De mi a helyzet a Hidrogénnel? Tüchtig kis molekula, meg kell hagyni. Báj, kecs, egyszerűség. Semmi sallang, két proton, két elektron... a kevesebb néha több. Ráadásul hatalmas mennyiségben előfordul univerzumunkban. Mindenhol ott van, mondhatnánk.
Nehéz kérdés, nagyon nehéz. És akkor még meg sem említettük a nagykutyákat! Nekem ne mondja senki, hogy nem csábítja a lehetőség, hogy egyszer DNS molekula lehessen, a genetikai tudás maga! Vagy ki ne álmodozott volna gyerekkorában arról, hogy egyszer, ha felnő, a természet megtestesült energiája lesz, egy kevés konzervált napfény, egy molekulányi Glükóz? Komolyan, kicsivel gonoszabb lenne a lelkem, szívbaj nélkül bevállalnám, hogy prion-fehérje legyek és lassan, de biztosan terjesszem a Creutzfeld-Jakob kórt.
Nem állítom, hogy könnyű volt, de végül - azt hiszem - eljutottam a tökéletes molekuláig. Rengeteg anyag jutott eszembe, és mindnek megannyi csábító tulajdonsága volt, szuperebbnél szuperebb képességek, lélegzetelállító mutatványok, és még sorolhatnám... Az én választásom azonban egy nagyon félreértett, kicsiny, mezei, szerves molekulára esett. Egy ártatlan kis oxigén tartalmú szénvegyületre, akit senki sem szeret igazán. Egy élet szempontjából nélkülözhető* anyagra, akinek senki sem ejti ki úgy a nevét, hogy a gyanakvás vagy a lenézés undorító zöngéje ne hallatszana ki a hangjából...
Én Etanol molekula lennék.
Ahogy mondom, közönséges alkohol. És hogy miért? Neeeem, nem azért! Egyáltalán nem azért, amire kapásból gondolsz, s gondolna mindenki a szó hallatán ebben a romlott világban. Egyáltalán nem a mámor az oka. Én inkább logikai szempontból közelítem meg a kérdést. Köztudott tény ugyanis, hogy "a részeg embert Isten védi". Ezt had ne kelljen példákon keresztül demonstrálnom... Lényeg a lényeg, felmerül néhány igen fontos kérdés. A részeget miért védi, ha a józant nem? Mi a különbség egy részeg és egy nem részeg ember között? Egyetlen valami: az alkohol. Akkor csak van valami szerepe az egészben, nem?
És még mondja valaki, hogy nem érdemes hajnali nyolckor előadásra járni!
____________________________________________________________
*Nos, ez még vitatott...
