Nem akármilyen nap a mai. Saját kicsiny univerzumomban március tizedik napja nagyon fontos dátum, amire érdemes emlékezni, amit érdemes ünnepelni, amit érdemes, jó és fontos olykor felidézni.
Pontosan egy évvel ezelőtt életem fordulatott vett. Ami azt illeti, azt hiszem bűncselekményt követtem el aznap, de nem ez a lényeg és amúgy is reménykedem benne, hogy már elévült. Az Úr kétezerhetedik esztendejében március tizedike szombati napra esett, én pedig már javában féltem a szülinapomtól. Akkoriban ugyanis még kiskorú voltam, de már rohamosan közeledett felém a felnőtté válás elkerülhetetlen és undorító időpontja.
Hogy legalább kis időre elfelejthessem az öregedés minden gondját, baját, az estét a városban töltöttem, s mint utóbb kiderült, sajnos túl sok folyadékot vittem be a szervezetembe. Nem meglepő hát, hogy mikor a sűrű, sötét éjszakában Melcsivel - aki hasonló hibát követett el az este folyamán folyadékilag - hazafelé tartottunk, hólyagjaink egyre nagyobb fokú türelmetlenségeiknek adtak hangot. Hősiesen tűrtük mindaddig, amíg emberlieg lehetséges volt. Mikor azonban a feszülés már elviselhetetlenné vált és félő volt, hogy az agykérgi gátlás beadja derekát a gerincvelő parancsoló szavának, be kellett látnunk, hogy itt az idő, tíz percet már semmi esetre sem bírtunk volna ki.
Nem is olyan túl messze találtam egy szimpatikus bokrot, és közöltem egyetlen édes szomszédleányzómmal azt a feltett szándékomat, hogy illik, nem illik, de én bizony most pisilni fogok. Az ő hangjában kifejezetten sok empátiát véltem felfedezni, ami nem is csoda, hiszen át tudta érezni a helyzetemet, végül pedig hozzám hasonló elhatározásra jutott.
Bizonyára voltak kisebb nézeteltéréseink arra vonatkozólag, hogy ki mikor melyik bokrot használja majd, de a helyzet sűrgősségéből adódóan ezek gyorsan rendeződtek és végül egy kifejezetten nagy kiterjedésű, koedukált cserje két végén leltünk "menedéket". Egy-két percnyi víg szinkroncsobogás után (néha még ma is hallom, és zene a füleimnek) - ha másfél liter nem folyt ki belőlem, akkor egy csepp sem - határtalan jókedv és megelégedés lett urrá rajtunk. Közös vizelésünk emlékét pedig még percekig őrizte két véknyan az ég felé gomolygó csendes páracsík a hideg, márciusi éjszakában.
Ma van az első évfordulója életem legjobb pisilésének.
